Még mielőtt rátérnék a könyvekre, szeretném röviden leírni – mert fontosnak tartom - a már mások által is megénekelt egyszeri szabólegény könyves történetét. Inas korában még láthatta Tevant dolgozni a műhelyében, ez későbbi munkássága során mindenképpen hatással lehetett rá. Később a szakszervezeti könyvtárakba járt olvasnivalóért. A Békés Megyei Könyvtár évtizedkönyvében Lipták Pál maga meséli el könyvtárossága történetét. Ebből ragadnék mi még néhány gondolatot a kezdeti időkre vonatkoztatva: „Én szerettem a könyvtárat... Nyilván előzménye, hogy 1945 előtt antikváriumot akartam nyitni. Volt vagy ötezer könyvem, amivel megnyithattam volna... A könyvtár itt lép be az életembe.”
A Grafica Hungraica című sorozat története ott kezdődik, amikor Lipták nyakába varrtak öt-hat láda könyvet és ráakasztották a könyvtárosi címkét. Ő ezt igen komolyan és büszkén vette a politikai karrier helyett. Mondhatjuk, jól tette. Abban a dicsőségben lehetett része, hogy 32 éves korában Kossuth-díjat kapott a körzeti könyvtári munkájáért. Szülőfaluja büszke lehet rá az első megyei könyvtár és az első zenei gyűjtemény létrehozása kapcsán is. Képzőművészeti és gyűjtői tevékenységéről, nálam avatottabbak már írták, ezért azokra nem térnék ki.
Visszakanyarodva a sorozathoz, a jelenleg a könyvtárunkban megtalálható példányok alapján kerestem a megjelentetett kötetek koncepcióját. Ez először kudarcnak tűnk a sokféleség miatt, hiszen a sorozat hűen tükrözi létrehozójának sokrétűségét formában, papírban, tipográfiában és tartalomban is. Végül utánanéztem a művészeknek és (szó szerint is vehetjük a kifejezést) kirajzolódott a közös vonás, hogy a grafika és a könyvillusztráció a kapocs. A mennyiség és a sokféle kötési technika a manapság felfutóban lévő print on demand jelleget öltött, így megelőzte korát és példát mutatott a korszak tömegtermelési trendje ellen tiltakozó kiadóinak, könyvtárosainak. A kötetekben szereplő művészek között barátokat találunk, akik kifejezetten az adott mű létrehozásához adták kezük munkáját és nevüket. Más esetekben tisztelgést találhatunk a kiadási időpont előtt elhunyt kolléga életműve előtt. Lipták szeretett kísérletezni, ezt jól mutatják kiadványai is. Nyomtatott formában kilenc könyvet tudunk szériaként azonosítani, amihez tartozik egy tizedik, különc darab is. Ennek okára még nem sikerült magyarázatot találnom. Sümegi György Liptákról írt könyvében ugyancsak kilenc majd tíz kötetről tesz említést. Egy másik nézőpontból szemlélve Szalay Lajosnak három grafikai albuma is kiadásra került a csabai kezek közül, melyből csak egyben esik szó a sorozat címéről.
Mivel blog keretében szándékozom bemutatni a Grafica Hungraica köteteit, aktuálisan még hozzá teszek ezt-azt a már említett tíz kiadványhoz. Elsőként, bónuszképpen, álljon itt egy fotó néhányukról, ami nem része a sorozatnak, viszont bizonyos paraméterei (méret, kötés) rokonná teszik azzal. A következő posztok még ezekről fognak szólni. Eddig szándékosan nem írtam ide listába foglalva a sorozat elemeit. Szeretném az olvasóknak meghagyni a meglepetés örömét és kevésbé kiszámíthatóvá tenni a bejegyzések egymásutániságát. A fő vezérelvem az időrend lesz.
A végére egy kis ajánló:
Sümegi György: Lipták Pál világa, Békéscsaba, 1989.
Szemenkár Mátyás (szerk.): Lipták Pál, Budapest, 1999.
Antala Zsuzsanna: Hétköznapok ingoványai [DVD-felvétel], Budapest, 1999.
Szemenkár Mátyás (szerk.): Kései köszöntő, Budapest, 2008.
Szilágyi András: Képhántás : tanulmányok, esszék, Békéscsaba, 2010.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése