Grafica Hungarica: Czipri Éva versei * Erdélyi Attila rajzai

Érdekes dolog a kutatómunka, főleg abban az esetben, ha az első benyomásainkra és feltett kérdéseinkre más választ kapunk, mint amit objektíve reméltünk. Az aktuális kötetnél is voltak meglepetések. Kezdjük a küllemével: szürke borító fekete betűkkel, kötése japán jellegű. Eddig hasonlít a többi Lipták által kiadott munkára. A meglepetés, hogy valójában három variációban létezik. Fellelhető két egyéni és egy közös album formájában. Véletlenül egy antikvárium weboldalán megtaláltam az Erdélyi Attila rajzai című részét. Körülnézve szűkebb környezetemben, a megyei könyvtár raktárában, elő is került néhány példány belőle, sőt a "másik fele" is a költőnő munkásságával. Az együttes kötetnél 250 számozott példányról kapunk információt. A külön kiadottaknál nincs ilyen. Feltehetően még ritkábbak, tartalmilag megegyeznek a közös kiadással.

Sajnos megválaszolatlan kérdések most is maradtak. A különálló formákról nincs írásos nyom, legalábbis eddig. A sajtó említést sem tesz róla. Az a gondolat lehetett mögötte, hogy a két művész családja személyesebb példányt kapjon.
A borítók és a felépítés után lépjünk beljebb. Kell valami, ami összeköti a két szerzőt, ami még így elszeparáltan ugyan, de mégis egy kollektív kötetbe hozta őket össze. Amikor utána néztem a két alkotónak, kiderült, hogy mindketten kötődnek Szarvashoz és a könyv mindkettejük számára posztumusz kiadás.

Czipri Éva (1943-1974)

A költőnő Kaposváron született, később került Szarvasra. Élete során több kiadónál próbálkozott kiadatni verseit, többnyire sikertelenül. Ám feltűnt irodalmi folyóiratokban, mint például az Új Aurórában vagy a Tiszatájban.
A Békés Megyei Könyvtár kiadványában elől, mondhatjuk úgy, a bevezetőben, Weöres Sándor még mint élő költőt mutatja be Czipri Évát. Ezután olvashatóak a versek. A kötet nem rendelkezik tartalomjegyzékkel és oldalszámozással. Számomra ez hiányzott nagyon, mert így nehezebb az eligazodás a költemények között. Az utolsó vers után (melynél szerepel a lejegyzés dátuma) pedig már, mint egyfajta nekrológot találhatunk Rónay Györgytől.
Czipri Éva halála után kapta meg az általa már nagyon vágyott verses kötetét Lipták Páltól. Később, 1982-ben megjelent tőle egy válogatás a Magvető Kiadótól, melyet Fodor András állított össze. 1996-ban, a Békés Megyei Könyvtár és a Tevan Kiadó közös kiadványában, a "Szabaduljunk meg az utókortól…" című művében szerepelt.

Erdélyi Attila (1934-1971)

A budapesti születésű Erdélyi Attila Szarvason nevelkedett. Művészeti tanulmányait Pesten kezdte, ahol bár festőnek készült, mégis szobrászatot tanult. Amikor 1956-ban Párizsba költözött, akkor kezdett végre festészettel foglalkozni. Munkássága, a leírások alapján, életében nem került ki a műterme falai közül. Amikor meghalt, barátja Kondor Béla, verset írt a tiszteletére. Halála után édesanyja Szarvas városának adományozta a fia munkásságát. Művei két részletben, 1974-ben és '77-ben érkeztek haza. 1978. október 21-én Szarvason, 1979-ben Békéscsabán, 1984-ben Gyulán majd 1987-ben Budapesten a Budapesti Történeti Múzeumban rendeztek neki emlékkiállítást. Ugyancsak 1987 őszén ismételten Szarvason találkozhattak képeivel az érdeklődők.
Ez időszak alatt jelent meg az ebben a bejegyzésben tárgyalt Lipták Pál által kiadott könyv (1979). A képzőművészről szóló rész első oldalán rövid életrajz után három 1972-ből származó francia újsághír fordítását és Németh Lajos művészettörténész emlékező és elemző szavait tartalmazzák. A további oldalakon következnek a rajzok cím nélkül, melyek drámai erővel, monumentális megformálással mutatják be Erdélyi művészetét.
Ezen a kiadványon kívül önállóan, pusztán az 1978-as emlékkiállítás katalógusában és néhány újságcikk illusztrációjaként találkozhatunk munkáival, nagyobb, színeit is láttató katalógus továbbra is várat magára. Ám napjainkban megvan a remény a további népszerűsítésére, mivel 2010-ben a művész nagybátyja felajánlást tett a szarvasi múzeumnak azzal a feltétellel, hogy évente rendezzenek kiállítást a hagyatékból.

Irodalom