Orosz János, Csoóri Sándor: Végjáték

Többszörösen különleges kiadványt szeretnék bemutatni bejegyzésemben. Különleges, mert csupán száz példányban készült és ráadásul mindkét szerző által dedikált az összes. Különleges, mert háromféle papírt használtak fel a készítéséhez. Végezetül pedig különleges azért is, mert napjainkban, a bejegyzés megíráskor is, még mindkét szerzője él.

Maga a mű elég titokzatos, nem árulja el készülésének körülményeit. Telefonon sikerült elérnem Orosz János képzőművészt, az illusztrációkat készítő alkotót, aki pár kérdésemre válaszolt és hozzájárult ahhoz, hogy egy képet közzétegyek itt a blogon. Közlései alapján számomra az derült ki, hogy közel negyven év nagyon sok idő és sok minden a feledés homályába merülhet, mert sajnos nem nagyon emlékezett sem magára a kiadványra, sem a készülés körülményeire. Orosz János Liptákot nem ismerte, ellenben fordítva feltehetően ezt nem mondhatjuk. Erre bizonyíték a könyvtár kiállítási katalógus gyűjteményében lévő számos tétel, mely a művész kiállításairól ad hírt. A bemutatandó könyv 1977-ben jelent meg, Orosznak a megyei könyvtár 1992-ben kiállítást szervezett. Mivel a kiállításokat Lipták szervezte, feltételezem, hogy kedvelte Orosz János munkásságát.

Rajzok Bornai Zsófia és öreg Lászik Mátyás gazdasági jegyzésein

A Grafica Hungarika sorozat ismertetése előtt, egy, a szériát megelőző kötetet mutatnék be. Ez a kiadvány előrevetíti a későbbi sorozat attribútumait, mint formai, mint kötészeti kialakításában. Példányszáma alacsonyabb. Ábrázolási szempontból nagyon érdekes és ezzel szerencséjükre Lipták Pál tulajdonképpen halhatatlanná tette a kis, Tótkomlósról, a 19. század második feléről származó notesz hajdani tulajdonosait. A kötet bevezetőjében, melyet Lipták írt, információkat kapunk a benne szereplő két ember életéből. Kiadónk nem a gazdasági tartalma miatt találta vonzónak a noteszt, mely egyébként tótul íródott, hanem az abban előforduló egyszerű, archaikus, de mégis szemnek kellemes, unaloműző rajzok végett. Az ábrák illusztrációnak tűnnek, a szöveget fedik, de a tartalmat nem, így annak a definíciónak nem felel meg, vagyis függetlenül készült tőle, utólag. Kontúros, játékos ábrák, melyek nem gyermekiek, hanem valószínűleg szó szerint gyerekrajzok. A grafikák spontán, véletlen sem léptékhelyes, történetet nem feltétlen közlőek és nem esztétizálnak. Az évszámokat megfigyelve feltételezhető, hogy a rajzok hatással voltak Lipták képi világára, akinek festészetében visszaköszönnek egyes jellemzők. Manapság antikváriumokban és könyvaukciókon is összefuthatunk vele, ára szerénynek mondható.

Grafica Hungarica: az első benyomások

Még mielőtt rátérnék a könyvekre, szeretném röviden leírni – mert fontosnak tartom - a már mások által is megénekelt egyszeri szabólegény könyves történetét. Inas korában még láthatta Tevant dolgozni a műhelyében, ez későbbi munkássága során mindenképpen hatással lehetett rá. Később a szakszervezeti könyvtárakba járt olvasnivalóért. A Békés Megyei Könyvtár évtizedkönyvében Lipták Pál maga meséli el könyvtárossága történetét. Ebből ragadnék mi még néhány gondolatot a kezdeti időkre vonatkoztatva: „Én szerettem a könyvtárat... Nyilván előzménye, hogy 1945 előtt antikváriumot akartam nyitni. Volt vagy ötezer könyvem, amivel megnyithattam volna...   A könyvtár itt lép be az életembe.” 

Grafica Hungarica: Intro

Bevezetés gyanánt:

Lipták Pál a magyar könyvtáros társadalom egyik országosan ismert polihisztora, munkássága során könyvkiadási tevékenységgel is foglalkozott. Kiadványainak egyik érdekessége, hogy Lipták neve nem jelenik meg benne sem szerkesztői sem sorozatgazda tisztségben. Egyedül a kiadó intézmény, a békéscsabai Megyei Könyvtár tűnik fel, melyet korábban, nyugdíjazása előtt Lipták igazgatott. A sorozatban olyan neveket találhatunk, mint például Kondor Béla, Reich Károly, Szalay Lajos.
Webnaplóm célja e sorozat és a benne szereplő alkotók bemutatása.